Rotten - Íreknek, feketéknek, kutyáknak tilos! - Legendák élve vagy halva

John Lydon

Részlet:

Rotten és Sid
(157.-158.oldal)

"...Tinédzserek voltunk, tinédzser zenét játszottunk. Nem volt egy kifinomult zene, az biztos. Ami arra késztetett, hogy Sidet behozzam a bandába az az volt, hogy a csávó külsõleg nagyon ráérzett a dolgokra, csak egy volt a baj: Sid Johnny Rotten másolattá vált. Mást nem másolhatott, mivel egész Brittanniában azt hiszem mi voltunk az egyetlen rövid hajú zenekar. A többiek továbbra is lobogó sörénnyel játszottak, és élvezték a fényözönt. Mi távol maradtunk ettõl, és Sid velünk tartott. Egyébként én voltam az, aki munkát szerzett Sidnek a szex-shopban, így aztán rendszeresen járhatott a bulikra. A Pistols tönkretette õt. És õ képtelen volt ezt felfogni. Sokkal klasszabb gyerek volt közönségként, mint bandatagként. Soha nem volt képes felfogni, hogy mirõl is volt szó valójában. Úgy gondoltam, hogy egyrészt a zenekarba való, másrészt pedig a banda könnyen befogadja. Meg se fordult a fejemben, hogy egyszerûen hülye. Attól a pillanattól, hogy Sid a Sex Pistols tagja lett, felemésztette az irigység. Õ akart lenni a központ. Nem lehetett nem meglátni a dolgot. Az egész ügy visszanyúlik azokra az iskolai idõkre, amikor még a divat volt a mindenünk. Rá örökké fel kellett figyelnie az embereknek. Mint mikor a körmét lakkozta, meg ilyenek. Az kellett, hogy milliók szeressék, és rajongjanak érte. Mindent megpróbált a Rotten nélküli Rotten megteremtéséért. Csupán azt nem értette, hogyha el is veszi tõlem Rottent, mint fazont, az csupán az én alteregóm volt. Ha-ha-ha!! Azt hitte, hogy lejárathat, mint csalót. Ilyen primitív szinten volt csak képes gondolkodni.
Nagyon rosszul látta a dolgokat, ráadásul teljesen Nancy rabjává vált.
"Te vagy a sztár, Sid."
"Én vagyok. Nekem kell lennem. Nancy megmondta."
Eleinte Sid gyakorolt, és próbált megszólalni. Aztán egyszer csak elõjött ezzel a szörnyû Ramones beállással - a szétrepedésig széttett lábakkal. Utánozta a Ramones basszgitárosát. Aztán egy nap szépen leültünk, és elmagyaráztuk neki, hogy "Nem! Ezt nem lehet csinálni!" Alakítsd ki a saját stílusod, ne pedig szolgaian utánozz másokat. De ekkor kibújt Sidbõl a divatgyerek. "Ó, mindenki ezt csinálja." A kurva életbe! Akkor hazament kicsit átgondolni a dolgokat, és másnap már vissza is jött az új fazonnal: engem majmolt.
"Ó, én ezt jobban éneklem."
"O.K. énekeld. Most akkor pedig írj valami számot nekünk."
"Duuhhh!" Csend. Megfordult, és kiment.
A végére nagyon megközelített. Mikor meghallottam Sid "My Way" verzióját, mintha magamat hallottam volna. Volt benne egy Sid által írt sor: "What a prat, Who wears silly hats?"** Ez rólam szólt. Szerencsétlen ember. Gyûlölte a kalapgyûjteményem - a legdivattalanabb dolgot, amit a világ valaha látott. Keménykalapok és társai, olyan dolgok amiket kirakodó vásárokon és a szemétbol szedtem össze..."

** Szó szerinti fordítás: Micsoda barom, aki hülye kalapokat visel.