1977 februárjában kiszivárgott, hogy Matlock kilépett a Sex Pistolsból. Február 28-án McLaren egy telegramot küldött az NME-nek, melyben megerősítette a szétválást. Állítása szerint Matlock „kirúgva... túl sokáig beszélt Paul McCartney-ról... a The Beatles túl sok volt.” Egy néhány hónappal később készült interjúban Steve Jones megismételte, hogy Matlockot azért rúgták ki, mert „szerette a The Beatlest” . Évekkel később Jones bővebben beszélt az együttes és Matlock közti viszonyról: „Jó író volt, de nem úgy nézett ki, mint egy Sex Pistol és mindig lábat mosott. A mamája nem szerette a dalainkat.”Matlock azt állította az NME-nek, hogy önszántából hagyta ott az együttest „közös megegyezés alapján”. Később önéletrajzában a fő okot a Rottennel egyre inkább romló kapcsolatában látta, melyet Rotten egójának növekedése okozott, „miután benne volt az újságban”. Lydon szerint a tervbe vett második kislemez, a God Save the Queen volt az utolsó löket: „[Matlock] nem bírta az ilyen szövegeket. Azt mondta, ezzel fasiszták lettünk.” Az énekes nem értette, hogyan függ össze a monarchia ellenesség és a fasizmus, azt mondta „Nem bántam meg, hogy megváltunk tőle.” Jon Savage szerint Rotten szorította ki Matlockot, hogy így demonstrálja erejét és függetlenségét McLarennel szemben.Matlock szinte azonnal megalapította saját együttesét, a Rich Kids-et.

Matlock helyére Rotten barátja, és a Sex Pistols önjelölt „igazi rajongója”, Sid Vicious került. John Simon Ritchie-ként látta meg a napvilágot, később John Beverley-ként volt ismert. Vicious korábban két zártkörű punkegyüttes dobosa volt. Őt tartják a pogo tánc megalkotójának. John Robb állítása szerint a Sex Pistols első rezidenskoncertjén történt, 1976. május 11-én; Matlock meg volt győződve róla, hogy a 100 Club Punk Special második estéjén pogózott először; akkor, amikor a Pistols Walesben játszott. Matlock szerint Rotten azért akarta Vicioust az együttesbe, mert így „ő Steve és Paul ellen helyett lett volna ő és Sid Steve és Paul ellen. Mindig is ellentétes táborokként gondolkodott.”Julien Temple, akit McLaren azzal bízott meg, hogy egy átfogó audiovizuális felvételt készítsen az együttesről, így látta: „Sid volt John pártfogoltja az együttesben. A többiek egyszerűen bolondnak tartották.” McLaren később azt állította, hogy még korábban Vivienne Westwood azt mondta neki, hogy „az a John legyen az énekes, aki néha bejött a boltba”. Amikor Johnny Rotten került az együttesbe, Westwood azt mondta, McLaren rosszul fogta fel: „A rossz Johnt választotta.” Ő John Beverleyt, a későbbi Vicioust ajánlotta. McLaren jóváhagyta Vicious megkésett felvételét. Viciousnek ekkor semmi tapasztalata nem volt az új hangszerével, egyedül a reputációja miatt kerülhetett be az együttesbe.

Vicious egy emlékezetes incidensbe keveredett bele a 100 Club Punk Special második estéjén. Letartóztatták, mivel egy üveget dobott a The Damned-re. Az üveg összetört és egy lányt megvakított az egyik szemére. Vicious vizsgálati fogságba került és sokat tett azért, hogy minden punkegyüttest kitiltsanak a 100 Clubból. Egy korábbi 100 Club koncerten egy biciklilánccal támadt rá Nick Kentre. McLaren NME-nek küldött telegramjában is az áll, hogy Vicious „legjobb megbízólevele az volt, hogy azt adta Nick Kentnek, amit már hónapokkal korábban megérdemelt.”McLaren egy későbbi leírása szerint „amikor Sid belépett az együttesbe, nem tudott gitározni, de őrültsége belefért a zenekar szerkezetébe. Ő volt a csillogó páncélba bújt lovag jó nagy ököllel.” „Abban mindenki egyetértett, hogy megvolt a kellő kinézete”, emlékezett vissza Lydon. De a zenei képesség már más kérdés volt. „Az első próbák... 1977 márciusában Siddel pokoliak voltak... Sid tényleg próbálkozott és sokat gyakorolt.” Marco Pirroni, aki a Siouxsie and the Banshees-ben játszott együtt Viciousszel, azt mondta: „Attól kezdve az egésznek semmi köze nem volt a zenéhez. Az egész a szenzációról és a botrányokról szólt. Akkor lett az egészból Malcolm McLaren sztorija.”

A Sex Pistols-ban betöltött tagság rossz hatással volt Viciousre. Ahogy Lydon megfigyelte, „Egészen addig Sid teljesen olyan volt, mint egy gyerek. Minden vicces volt és csillogó. Egyszer csak nagy popsztár lett. Ez a cím sajtót jelentett, nagy esélyt arra, hogy minden jó helyen felismernek és imádatot. Az egész ennyit jelentett Sidnek.”.Westwood már akkor irányította Sidet, rengeteg információval látta el, köztük egy Charles Mansonról szóló könyvvel, ami valószínűleg a legrosszabb ösztöneit hozta elő. 1977 elején New York-ban találkozott Nancy Spungennel, egy érzelmileg zavart drogfüggővel, aki néha prostituáltkénz szerzett pénzt. A legtöbben úgy gondolják, hogy Spungen ismertette Siddel a heroint, és kettejük kölcsönös érzelmi függése elidegenítette Vicioust az együttes többi tagjától. Lydon később ezt írta: „Mindent megtettünk, hogy megszabaduljunk Nancytől... Megölte. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy ez a lány lassú öngyilkosságot követett el... Csak épp nem akart egyedül menni. Sidet is vinni akarta... Teljesen gonosz volt.”